Kim Na Na Élete: Na Na-sii.. ~5.fejezet.♥~

"..Kkeojyeo julge jal sara
Geumalbakke nan mothae
Ijeo julge jal sara
Na eobsido haengbokhae
Niga beorin sarang
Niga gajyeoga
Namgimeobsi gajyeoga
Mianhadan maldo hajima
Nae geokjeong hajima.."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
" JR kiment a szobából én pedig behuppantam az ágyba és egyből el is aludtam.

~~Reggel~~ "

Nagy hangzavarra lettem figyelmes ezért gyorsan kipattantam az ágyból és mentem az ajtó felé, de mikor éppen kiakartam nyitni az ajtót valami hideget éreztem az orromnál majd a padlón találtam magam.

- Na Na! Bocsáss meg. Nem volt szándékos, de a bátyád mondta, hogy jöjjünk át és nem tudtuk, hogy pont most akarsz ki jönni - rohant oda hozzám SungGi és HeeRa.

- Áúú! - fogtam az orrom - Szép kis reggeli ébresztő - mosolyodtam el - Nem haragszom, de viszont az orrom nagyon fáj - mondtam majd elengedtem az orrom.

HeeRa a szája elé kapott majd ijedten meredt testvérére.

- Mi az? - kérdeztem zavartan majd éreztem, hogy valami folyik az orromból - mondjátok az hogy nem vér - kértem őket félve - kérlek, utálom a vért, ha meglátom elájulok - mondtam aggodalmaskodva.

SungGi nem mondott semmit csak felpattant és kifutott a konyhába zsebkendőért amit aztán az orromhoz tartottunk.

- Na Na. Csukd be a szeme..... - HeeRa nem bírta folytatni mert HyunSeung lépett be a szobámba.

- Mi a fene folyik itt? - kérdezte ledöbbenve.

- Semmi, semmi - mondtam.

- Na Na, csukd be a szemed, ha nem akarsz elájulni - mondta SungGi mire én engedelmeskedtem és becsuktam a szemem, hogy ne lássam a véres zsepit.

Mikor kinyitottam a szemem már nem vérzett az orrom - Hál' Istennek - de még mindig fájt egy kicsit.

- Amúgy köszi, hogy átjöttetek - mosolyogtam miközben felálltam a padlóról.

- Ugyan nincs mit. Gondoltuk körbevezethetünk a városban - mosolygott HeeRa.

- Azt megköszönném - viszonoztam a mosolyt.

- Rendben, akkor öltözz fel. Kapsz öm.. mondjuk 10 percet, hogy elkészülj és útra kész legyél a HeeRa és SungGi ' vonat ' körbevezetésére - emelték fel a kezüket mint a katonák és közben széles vigyor jelent meg arcukon.

- Rendben kapitányhölgyek - tisztelegtem én is - 10 perc és jövök - mondtam majd becsuktam az ajtót és gyorsan a szekrényhez rohantam.

~~ 10perccel később~~

- Mehetünk - jöttem ki a szobából.
- Rendben - mosolyogtak.
- Oppa! Elmegyek.. majd valamikor jövök.. mondd meg anyuéknak is - kiáltottam be Seung szobájába.
- Rendben. Jó szórakozást. Sziasztok - köszönt el Seung.
- Szia - köszöntünk el mind a hárman egyszerre.

***

Először a Han folyó partjára mentünk le. ztán elmentünk egy kis ebédlőbe (ahol SungGi és HeeRa szülei dolgoznak. Bemutattak nekik. Nagyon kedves szüleik vannak ) Aztán elmentünk egy parkba ahol találkoztunk JunHyung-gal, Gikwang-gal és Min Ho-val.

- Sziasztok - köszöntek mosolyogva. Kivéve Min Ho-t.
- Sziasztok. Hát ti? - köszöntünk mi is.
- Csak gondoltuk kicsit kijövünk levegőzni - mosolygott Gikwang.
- Értem - bólintottunk egyszerre a lányokkal.
- Ti merre mentek? - kérdezték a fiúk.
- Na Na-nak megmutatjuk a várost. Most épp abba a kávézóba indultunk ahol Min Ho dolgozik - magyarázta SungGi.
- Komolyan?! Mi is épp most indultunk mert Min Ho-nak most kezdődik a műszakja - mosolygott JunHyung.
- Nem tartotok velünk? - kérdezte Gikwang.
- Szívesen veletek tartunk - mosolygott HeeRa.

Elindultunk a kávézó felé ahol Min Ho egyből munkába állt mi pedig helyet foglaltunk egy asztalnál és rendeltünk.
Mikor megittuk rápillantottam az órámra.

- Jézusom! Már ennyi az idő. Bocsássatok meg, de nekem mennem kell - mondtam kicsit szomorkásan.
- Ne butáskodj már! Velünk jöttél velünk is mész - állt fel HeeRa.
- De lányok. Igazán nem kell. Maradjatok csak a fiúkkal. Nem szeretném, ha miattam szakadna meg a beszélgetés.
- Ne butáskodj Na Na. Bármikor betudjuk fejezni a beszélgetést - mondta JunHyung.
- Menjünk! - lökött meg SungGi.
- Akkor majd találkozunk. Sziasztok - köszöntünk el a fiúktól.
- Sziasztok - intettek a fiúk is.

~ Ezt nem hiszem el. Most miattam kellett otthagyniuk a fiúkat. Ilyen nincs - mérgelődtem magamba.

Haza felé nem szóltunk egymáshoz csak csendben ballagtunk egymás mellett.

***

- Köszi, hogy megmutattátok a várost - mosolyogtam - holnap találkozunk? - kérdeztem.
- Persze. Átjövünk amint készen vagyunk az otthoni munkával - mosolyogtak.
- Rendben. Akkor holnap - intettem majd bementem.

- Már itthon is vagy? -lépett ki a szobából a bátyám.
- Ühüm. JR még suliban van? - kérdeztem.
- Igen, nemsokára jön haza mivel már fél 4 van.
- Rendben. A szobámban leszek - mondtam majd bementem a szobába.

Észre sem vettem, de elaludtam és valamikor este 9-10 fele keltem fel és akkor is arra, hogy anyu és apu kiabálnak.

Kim Na Na